Tags: börzsöny csúcsai | emlékhelyek a börzsönyben | geocaching | gps | kéktúra | túra

Az úgy kezdődött, hogy elkezdtünk érdeklődni az MTSZ tagság, minősítések után. Így került képbe a turistautak.hu oldalon Vagdalhús kolléga, aki a Cserhát Baráti Társaságba invitált minket. Innentől elkezdtünk túrajelentéseket írni, számolgatni, nézelődni a lehetőségek után. Most már a "csak sétálunk egyet" kirándulások is el kell hogy érjék a 20 pontot :)
Az első ilyen kirándulás kéktúrázós is volt, ládát is néztünk. Útvonalnak a Nagy Hideg-hegy - Nógrád vonalat terveztük be.
A www.nagyhideghegy.hu weboldalon találtunk egy jó lehetőséget, 500 Ft-os áron felvisz minket a síbusz, ami nyáron inkább turistabusz. A reggeil mozgolódás szokás szerint sokáig tartott, így apukámat kértem meg, hogy transzportáljon ki minket Királyrétre. Az Ákos büfében magunkhoz ragadtuk a csokoládéféleségeket, benéztünk a túraboltba és elindultunk felfelé. Csak ketten voltunk utasok, gyorsan felértünk.
Nagy Hideg-hegyen  egy csomót pecsételtünk (kéktúra, Nógrád Megye Természetjárója, túrajelentés) és nekiiramodtunk. Beszereztük a helyi ládát, csúcsot, emlékhelyet, majd lefelé indultunk a felvonóháznál. A Rakodónál egy börzsönyi emlékhelyet gyűjtöttünk be (Szent István emlékkereszt), majd a kéken tovább haladtunk felfelé. Az Éges-tetőn átkelve ismét egy emlékhely következett (Tóth Tamás emlékhely). A Szabó-köveknél már ismerős szép kilátás fogadott, utána pedig elindult felfelé az út. Szusszantunk a Vilma-pihenőnél (emlékhely), majd felcaplattunk a Csóványosra (emlékhely, csúcs). A láda már megvolt, a toronyban is voltunk, így némi frissítő után tovább indultunk a Z jelzésen Magosfa felé.
Itt egy geoláda várt minket, nagy sziklagörgeteges oldalban. Egy csomó ideig kerestük, de nem lett meg. Fel is akartuk adni, de ekkor jött a megrázkódtatás. Enikő zsebéből eltűnt a PDA. Kis szürke tenyérgép rengeteg szürke kő, hasadék, szikla között. Ezt is megpróbáltuk megkeresni, de egy óra alatt sem lett meg, így már tovább kellett állnunk.
Visszamentünk a Csóványosra és a másik oldalon, a kéken mentünk le. Kimaradt a Pogányvár, pedig nagyon szerettük volna. Nagyon siettünk, nem kerestük meg a Foltán-keresztnél levő ládát sem, próbáltunk szintidőt tartani Nógrádig. És itt volt a baj, a kereszt után meredek lejtő volt, ahol nem kellett volna szaladni. A térdem teljesen kikészült, a lejtő alsó részén minden megállás utáni indulás kínszenvedés volt, egy fájdalomcsillapítót is fel kellett használni. Az utolsó 4-5 km-t már laza sétában tettük meg. Utólag már látom, hogy jobban jártam volna, ha lassan jövök fent és a lenti résznél nyomom meg, ugyanis még így is csak 10-15 perccel késtük le a nógrádi vonatot, azaz a szintidőt. Sebaj, tanultam az esetből.
Végül pecsételtünk egy csomót Nógrádban (azokat, amiket Nagy Hideg-hegyen is), elkacarásztuk az időt a vonatig, amivel Szokolyáig mentünk. Az állomásra ismét apám jött le értünk, köszönet neki.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés