Tags: geocaching | kéktúra | túramozgalom

Kék jelzés a kerítésen, jó lehet itt lakni. Nagyon vonzott már az OKT folytatása mindkettőnket, ezért évnyitó túrának egy kéktúra-szakaszt választottunk, Dorog és Mogyorósbánya között. Legutóbb tavaly nyáron gyalogoltunk, ezért könnyebb szakaszt akartunk választani, több-kevesebb sikerrel... További fotók itt.

Egy hosszú és megerőltető hét után péntek este fél tízkor a másnapi szendvicsek a hűtőben voltak, én meg aludtam. Reggel 5:45kor ébresztő, fél hétkor indulás Mogyorósbányára.

Reggeli beszerzés az éppen ébredező kóspallagi boltban, egy matematikus irányultságú eladófiútól, aki a három tételt mindenáron fejben akarta összeadni - ami nem baj, csak nekünk meg ment a buszunk... Végül csak sikerült, és folytattuk az utunkat.

Végül jó időben értünk Mogyorósbányára, így még a busz indulása előtt pecsételtünk a Kakukkban - gondolva arra, hogy a túra végén már erre sem lesz energiánk. (És tényleg.)  A busz 8:10-kor indult Dorogra, az utazónépet jó hangulatban elszórakoztattuk, a Nap sütött, minden rendben.

 

Dorogi vasútállomás Dorogon a buszról leszállva aztán elsétáltunk egy pecsétért a vasútállomásra. Szívem csücskei ezek a lepusztult állomások, talán mert túraélményekhez köthetők. Kerestünk aztán egy kocsmát is hogy melegítsünk valamivel a Nagy-Gete előtt: én egy forralt borral, a férjem egy kávéval. Jó hangulatú hely a Mosoly presszó.

Fél tíz tájban vettük irányba a Nagy-Getét, és igen, végre ismét a Kéken. A Nagy Kéken.

 

 

Erről az (keleti) oldalról a Nagy-Gete egészen tűrhető szinten emelkedik (330métert), csak a legvégén van némi másznivaló. Tekinthető jókedvű bemelegítésnek. Dorogról elég gyorsan kiértünk, keveset kellett csak betonon gyalogolni. A reggeli napsütés ekkorra már megszűnt, de a szél változatlanul fújt. Előbb betonon aztán köves úton mentünk, úgy egy kilométer múlva beértünk a fák közé és emelkedni kezdett az út. Néhol elég nagy volt a sár, de ennél rosszabbra számítottam ennyi hóolvadás után. A Gete keleti oldala lépcsősen emelkedik, fennsíkos részekkel tagolva; az utolsó lépcsőfok maga a kalapszerűen kiemelkedő Nagy-Gete.

Visszanézve a Nagy-Getére "Maga a Nagy-Gete tudományosan sasbérces vetődéssel jött létre, ennek lényege, hogy a két vetősík közötti rög kiemelkedik. A rögök, illetve a sasbércsorok között árkos süllyedékek húzódnak; ezeket harmadidőszaki üledékek, eocén és oligocén széntelepes összletek bélelik. Ezek után már nem meglepő, hogy a környék településeire a szénbányászat volt a jellemző, ilyen település például Dorog, Tokod és a hajdan szinte teljesen bányászok lakta Annavölgy." (geocaching.hu)

 

Kereszt a Gete tetején - rettenetes szélben, ez a fotón nem látszik Útközben két nagy kereszttel találkoztunk, a nagyobbik a Nagy-Gete tetején. Itt megkerestünk egy ládát- helyesebben Peti kereste, én meg az imaháttér voltam; mert itt is szakadékba-ereszkedősen van a ládarejtés megoldva, és hát... ekkora szélben nem voltam kifejezetten nyugodt efelől. (magyarán hisztiztem, de ez nem érdekes.) Itt még benéztünk a második világháborús bunkerbe, élveztük egy kicsit a szélcsendet, de mivel nem volt mire letelepedni, inkább egy félig-szélcsendes sziklát választottam a halas szendvicsek elfogyasztásához. Peti a széliránnyal ellentétes oldalon várta ezt meg, nem is értem miért... ;)

 

A következő egy kilométeres szakaszon két népi megfigyelést tettünk. Az egyik, hogy jól tettük, hogy nem ebből az irányból jöttünk fel, a másik pedig, hogy aki kalandtúrákra fizet be, az kb ugyanazt a szolgáltatást megkapná itt, ingyen. Röviden: Sziklás, meredekes, sáros, leveles, ágakba kapaszkodósan leereszkedős. Azért nagyon élveztem, főleg a hátam mögül érkező kommentálását mindennek - a rekeszizmom is megfájdult mire a völgybe értünk. :)

Ezután egy kicsit kevésbé meredek kilométer következett, majd egy egészen lapos, pihentető. Mikor beértünk Tokodra, a Nap is kisütött, ezelől gyorsan bemenekültünk egy tokodi kocsmába, barátságba kerülni egy nagy lapaj kölyökkutyával és újabb forralt bort inni csokoládéval. Pecsételtünk itt is, mert ilyen maximalisták vagyunk. Bevallom megfordult a fejemben hogy kereshetnénk egy buszt haza, mert az elszokott lábaim kezdtek ellenkezni velem. De végül kettő óra körül továbbmentünk, és végül nem is bántam meg. A hátralevő két hegy mégsem olyan rettenetesen meredek, mint az itineren látszott.

 

Az ott a Hegyeskő Nekivágtunk a Tokod fölé magasodó Hegyes-kőnek a nagyon kellemes napsütésben, ami körülbelül 150m-nyi emelkedést jelentett. Itt is gyorsan kiértünk a faluból és keskeny ösvényre tértünk. Ez megkerülte a nagy sziklákat és hátulról közelítette meg a hegytetőt. Itt is Petit küldtem a ládáért, aztán gyorsítottban vettük lefelé az irányt, mert még volt előttünk egy hegyecske és nemsokára sötétedett. Oly gyorsan gurultunk lefelé róla, hogy félúton a Tokodi pincék és Hegyeskő között sikerült letérnem a kékről (ez volt az a kb. 5 perc amikor nem állandóan a GPS-t bámultam...) így volt még némi bozótharc is, meg néhány zsákutca. Mindegy, gyorsan visszataláltunk és továbbsiettünk.

 

A hely nevéhez méltó pecsét A Tokodi-pincéknél van az eddigi legjobb pecsételőhely szerintem. A helyet Kavics-Laknak hívják, és ehhez illő a cégére, a kilincse, és a pecsét lakhelye is. A pecsét pedig (nahát) egy nagy kavicsba van építve. Szerettem.

 

Innen kezdődött az utolsó 130 méternyi emelkedő, a Mogyorósbánya feletti Látó-hegy, a Mogyorósi sziklákkal. Hát, mondhatni elég nyögvenyelős volt már a felfelé kapaszkodás a keskeny kis ösvényen, de legalább tudtam hogy ez már az utolsó :). Fenn ismét egy ládahely, de ezt már nem kerestük meg mert a sötétedésben kellett volna sziklát mászni fáradt végtagokkal, és mivel kedvenc félelmem a leesés-gipszelt élettől van, inkább nem kínlódtunk vele. Takarodás lefelé a hegyről inkább, amíg valamennyi fény van, mert lámpát persze nem hoztunk. Nem volt probléma, mert innen a faluig a Kék széles szekérúton vezet, sár és összevissza sziklák nélkül, néhol mély vájatban. 20 perc alatt leértünk, az erdőből való kiérés után 200m-re volt az autónk, így a megspóroltuk az általam gyűlölt szakaszt - amikor a túra végén kilométereket kell betonon gyalogolni.

 

Nagyon szép nap volt, hazafelé és otthon minden bajunk, még a légzés is fárasztó volt néha - dehát ha nem szoktam hozzá, ez van. Na de majd idén. :)

 

Köszi anyunak a túrógombócot, jól jött. :)

Összességében a trackelt értékek: 18km, 650m szint.

További fotók itt.

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés