Tags: teljesítménytúra

_3 Erősen gondolkoztam, hogy elmenjek-e erre a túrára, ugyanis Enikő iskolába ment aznap és egyedül már nem ugyanolyan. Mégis úgy döntöttem, hogy ott a helyem Esztergomban. A túra Esztergom - Szob útvonalon halad, Szlovákián keresztül, rendező a Magyarországi Kárpát Egyesület. A logisztikát sikerült okosan megoldani, mivel szüleim aznap reggel éppen Győr felé indultak rokonlátogatóba, így Szobig két autó, onnan pedig átvittek Esztergomba, ahol a rajt előtt tettek le, ez a híd lábánál levő Nyírfa-büfé volt.
A versenyen két táv volt, 20-as s 40-es, én a rövidebbre neveztem. Kis energiabevitel és frissülés, valamint a regisztráció után neki is lódultam.

 

_5 Az út először felvitt a hídra, majd át Párkányba. A kilátás a bazilikára még mindig megunhatatlan. A városközponton átkelve kiértünk a töltésre, ezen haladtunk 2.6 km-t egészen a Garam torkolatáig, majd balra vettük az irányt a Garam töltésén. Még pár száz méter és egy vasúti híd alatt megtaláltam az első pontőröket. Mivel elég jól magamra szíjaztam a táska-fényképező-kombót, inkább őket kértem meg, hogy segítsenek kivenni a táskából a papírt. Pecsét, egyezkedés a továbbiakról és már mentem is. Ezen a 4,2 km-es szakaszon – bár nem rohantam – magam számára tisztességes 5.25 km/h átlagot teljesítettem. Szóval át a híd alatt, majd tovább megint csak a töltésen, egészen a Garamkövesd határában levő közúti hídig. Az útvonalat eddig szalagozással jelölték, ami narancs színével elég feltűnő és megfelelően korrekt volt. A híd előtt kolléga fogadott és segített, hogy hogyan közelítsük meg a tereptárgyat: át a híd alatt, fel a túloldalon, majd irány a falu. Kis séta után a helyi kocsma előtt meglett az aktuális pont, ez a ~2.2 km-es szakaszka 5.5 km/h-val sikerült. Eddig nem előzött meg senki, csak a kocsmánál két futó.


_23 Nagyon gyors pecsételés után irány tovább. A falu szélén némi cikkcakk után irány a hegy, amire a felvezető út egyben tanösvény is volt. A problémák tulajdonképpen itt kezdődtek. Már előző nap se voltam teljesen jól, ebből valami átmentődhetett aznapra. A hegy aljában némi energia- és folyadékbevitelt gondoltam véghezvinni némi szőlőcukor és folyadék formájában. Előbbi rendben is volt, utóbbi azonban most egy áruházas-sajátmárkás elvileg citromos – egyik pontőr szerint – „szintetikus trutymó” volt. Na, ezt nem kellett volna, mert többet ártott, mint használt. Ezután csak víz és tea... Innen nagyon rosszul voltam. Az emelkedők sem az én terepeim (talán majd pár kilóval könnyebben), ezt tetőzték a bajok: fulladtam, kavargott a gyomrom, beállt a derekam, kb 10-20 m-enként kellett megállni. A nap is erre a darabkára sütött ki. Páran elmentek mellettem, én beizzítottam a túrabotot. Egy ponton aztán le kellett ülnöm, ez jót tett. Találkoztam egy kollégával, aki betegsége miatt félig gyalog félig bringával teljesítette a versenyt, ezután sokszor találkoztunk vagy mentünk együtt. Nagy nehezen felvonszoltam magam a 3. EP-ig (tanösvény 5. állomás), bár a vége már árnyékosabb és lejtesebb volt. Erre a 3.4 km-es szakaszra így csak 2.8-as átlag jutott nekem.


_28 Kis pihi és pecsét után tovább mentünk. A kilátás persze a hegynek fölfelé nagyon szép, gyönyörűen látszik a Garam-torkolat, Esztergom, Párkány és a környék. Meg persze a Duna. Innen erdősebb és kényelmesebb volt, az emelkedők csak kicsik voltak. A táj szép, erdős-mezős-vadászleses. Azután kiértünk egy aszfaltos útra, innen mentünk tovább hol egyedül, hogy újdonsült útitársammal, akivel azért pecsételésnél mindig találkoztam. Az út mellett sok méhkas is volt, nem csoda, amennyi sok virág, virágzó fa és bokor van arrafelé. 5.1 km és 4.7-es átlag után értem az Ipoly kulcsosházig, ahol nagyon sok minden várt. 3-féle csokiból lehetett választani, almalé jéggel, jégbe hűtött szénsavas és mentes ásványvíz, házi mézes fekete ribizli szörp. Pihen, továbbmegy.


_31 Innen erősen lefelé vette az irányt a terep. És akkor a másik kellemetlenség jött. A bakancs elkezdte a jobb lábamon a lábfejet dörzsölni egy bizonyos ponton. Talán újra kéne fűzni a cipőmet, de ott semmilyen lazítás, igazítás nem segített, úgyhogy teljesen kioldottam a fűzőket, úgy mentem tovább. Meglepően jól tartott így is. Mindenesetre némi erdős szakasz és térdterhelő lejtő után beértünk Helembára, ahol végigcsörtettünk a főúton, ugyanis ekkorra már összeverődött egy kicsit a mezőny, beértünk lassabbakat, beértek gyorsabbak is. Megnéztük a falba vájt pincéket, egy kőkeresztet is, majd a faluházban pecsételtünk. Ez a szakasz sok cipőigazítással és kis kulcsosházi pihenéssel 4,2 km-t és 3,7-es átlagot mutatott.


_38 Innen megint kerékpáros kollégával haladtam tovább, egy harmadik folyó, az Ipoly gátján egészen a szobi vasúti hídig. Itt már tényleg egészen sokan voltunk. Felmásztunk a hídra, itt fogyott ki a szufla a fényképezőgépemből. Az egész szakasz legkevésbé kedvelt pár száz métere jött, a vasút melletti apróköves szakaszon a restiig. De túlestünk rajta és megkaptuk a pecsétet, az előre kitöltött emléklapot és a kitűzőt. A végső szakasz 3,4 km / 4,55 átlag lett, a teljes utat pedig 22,5 km-ben, 5:22 időben, így 4.2-es átlagban mutatta a GPS, ami a saját részemre igen megfelelő.

 

 


_40 A restiben még összefutottam nagynevű SagiK és zsorzs geocacher kollégákkal, akikkel együtt hidratáltunk, táplálkoztunk (köszi a zsíros kenyeret zsorzsnak), majd elvittem őket autóval a szobi geoláda környékére és hazafelé vettem az irányt.
Összességében nagyon tetszett a dolog, korrekt rendezés és lebonyolítás, kedves pontőrök, megfelelő szolgáltatás. Ha tehetem, jövőre is eljövök.

Fotók a képtárban.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés