Tags: börzsöny | geocaching | gps | teljesítménytúra | túra

A túra mottója változó volt a nap folyamán: Húdeszép - Húdejó - Hajjaj, hajjaj - Azanyádkeservit... - Lejutunkinnenvalaha??? Majd pedig este: Húdejóvót :D

Még Jenő közelében
Petivel ugye mostanában kettő baj van. Egy: Nem kéne a kezére esnie, mert még nem forrt össze, és sérülékeny. Namost, ha valaki esik, akkor a kezére fog esni. Szumma ergo: NEM kéne elesni EGYÁLTALÁN. Kettő: Balkézzel féligmeddig meg tudja tartani magát (például útszéli bokorba kapaskodva). Jobbal egyáltalán nem. Ez pedig jegesre fagyott, harmincfokos lejtőkön képes okozni némi kellemetlenséget.

Ilyenkor pedig nyilvánvalóan egy havas-jeges túrára kell menni, 930 méterre, és olyan ösvényeken lejönni, amin előttünk úgy kétszáz ember tapogott.

Nembaj, nem bírjuk már ki otthon, a vizsgaidőszaknak vége, menjünk.

Már napokkal előtte nézegettük az időjárás-jelentést, hogy vajon sárban vagy hóban fogunk-e csúszkálni. A hónak jobban örültünk volna, mert kevésbé koszos, és nem súlyozza annyira a bakancsot. Ez be is jött, mert reggelre még lenn a faluban is kétcentis hólepel fedte a tájat.

Pirosiksz, ahol a gallok járnak
A szokásos reggeli tökölődés után a starthelyre, Diósjenő szélére végül reggel nyolckor értünk, nyolc húszkor indultunk fel a zöld jelzésen. Egy bő kilométeres erős kaptató után letértünk a piros ikszre, a Bárány-bérc felé és a GCBARB felé véve az irányt. Már útközben, csehvár alatt találkoztunk GPS-es kollégákkal, és elcsípett szavaikból kiderült, hogy a csehvár ládát keresik épp. Szóba elegyedtünk kicsit, majd továbbálltunk. GCBARB-tól 200 méterre, a siklórepülősök starthelyéről csodás kilátás fogadott. (Épp egy ernyős sem volt ott. Nahát.) Aztán felmérve a maradék 200 méternyi terepet, Peti azt mondta, bocs, de oda menjek egyedül.

Kilátás a Bárány-bércről
Elindultam, de 20 méter után úgy döntöttem, hogy mivel sem csákányom, sem kötelem, de még egy nyomorult szög sincs a bakancsomban, én most ezt kihagyom, elég egy családba egy törött egyed is. De szerencsére utolértek minket előbb megismert kollégák, és gyorsan vázolva számukra a helyzetet, voltak olyan szívesek elárulni a jelszót. Hát így ez is megvan :) Ezúton is köszönjük :)

Pihenő a Bárány-bérc alatt
Pihenésképpen legurultunk a Bércről, és az alatta levő pihenőnél becsekkoltunk egy szendvicset, bámészkodás közben. Ekkor már éreztem, hogy nem marad száraz a bakancsom...

Következő állomás a Foltán-kereszt volt. Itt két népi megfigyelést is tettem:Egy: Húsz centis hóban nehéz menni. Wow. Kettő: Télen jóval nagyobb hatásfokkal követhető a kesserösvény.

Foltán-kereszt
Láda becsekkolva, az előttünk járók gyönyörű utat tapostak nekünk a sisnyában a bokor aljáig. Köszi. :D :D

Innen ráfordultunk a kékre, és Csóváig ezen haladtunk, néha nagyon meredeken, néha csak kicsit. Jó volt újra látni azokat a szakaszokat, amiket már bejártunk a nyáron. A csóva alatt már elég nagy volt a népsűrűség, százméterenként álltunk meg lihegni, az ott azér elég kemény.

Egy nagyon szimpatikus kutyussal hozott össze a sors. Farokcsóválva közeledett felém, én néztem rá és mosolyogtam, majd két méterre tőlem átváltott támadó üzemmódba, és vicsorogva-ugatva nekemugrott. Még jó, hogy sejtettem, a túrabotom okozza neki a traumát, azt eldobtam, jelezvén megadom magam. Elégedetten el is vonult. A gazdi még megkérdezte: Megpiszkáltad a bottal? Hát, hogy a nyavalyába ne, egyértelmű, hogy én majd bottal fogok megpiszkálni póráz nélküli nagytestű kutyákat... Ennél több íkúval áldott meg az Isten... Azon még nem tudtam túltenni magam, hogy egy teljesítménytúrára (Értsd: SOK ember egy helyen, sokuknál nagy BOT van, ugyanis épp túráznak) miért kell póráz nélkül nagytestű kutyákat cipelni. Semmi gáz, még egyben vagyok.

Csóványos útjelzőtáblái
A tetőn kissé elhűlt forralt bor, nagy szél, sok ember, jó tábortűz, és tökéletesen átázott bakancs fogadott. Télre kell már venni egy másikat. Becsekkoltunk, átvettük kitűzőt és a pontot, mandarint, müzliszeletet, miegymást, és tíz perccel egy óra előtt elindultunk lefelé. Na itt kezdődött a haddelhadd...

Már korábban eldöntöttük, hogy a Hollófészek kimarad, mert egyrészt én oda akartam érni istentiszteletre, másrészt meg sejtettem, hogy rágósabb falat ez, mint ahogyan elképzeltem.

Végig a zöldön mentünk le, mert ez a legrövidebb út az autóhoz, hat és fél kilométer. Ennek az első felén elég hamar túltettük magunkat, jó átlagot mentünk, gyönyörködtünk a havas tájakban és fákban.

Itt még szép az út
Elhaladtunk a nyír-réti kastélyrom mellett, előrelátóan le is fotóztuk minden irányból az oszlopot, merthogy ennyi látszik belőle; aztán a hárombarát vendégház romját észre sem vettük, hogy elhagytuk. Aztán ahogy olyan részre értünk le, ahol már nagyon sok ember járt, aggódni kezdtem saját és drága uram testi épségéért. A magam teljes testi épségéért és az ő törött épségéért. Az úgynevezett Ételhordó Út már néhol elég konkrétan fagyos volt, néhol pedig veszélyes. Egy megáradt patak folyt keresztül az úton, ezen már minden-mindegy alapon gázoltam át, gondolván ettől már nem lesz több víz a cipőmben, bőven elég már abban a hólé. Aztán, miután betorkollt utunkba a zöld tanösvény, már igen komoly tervezést igényelt minden lépés. (Veszek egy hágóvasat és hozzávaló bakancsot. Néha a börzsönyben sem árt.) Mindenhonnan sikongatás hallatszott, ahogy próbálták a kollégák minél kevesebb eséssel abszolválni a feladatot. Aztán a szervezők is elhaladtak (száguldottak-repültek-snowboardoztak) mellettünk, egy élmény volt látni. Én is kipróbáltam volna, de egy családban egyszerre egy törött elvbe még mindig nem fért bele... Vagy egy órába tellt leküzdeni ezt a kilométert, aztán már csak arra kellett ügyelni, hogy nem az úton, hanem a mellette levő avarban kell haladni, és minden rendben.

Megváltás volt meglátni a piros szuzukit a kanyarban, élmény volt levenni a vizes cuccokat, jó volt hazaérni és benyomni az előrendelt spagettiket, életadó volt lezuhanyozni jó forróval és leápolni a sebeket, aztán félholtan beesni imaházba, jó igehirdetést hallgatni, végül pedig pizzával és sörrel zárni a napot, és fél tízkor beájulni. És közben arra gondolni: Jövőre is megyünk :)

 

Ui.: A többi beszámolót Peti, te írjad. Akkor nem lesz ilyen rém hosszú. :-D :-D

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés