Tags: geocaching | gps | karancs-medves csúcsai | nógrád megye természetjárója | túra
Hát, ez aztán tényleg nem volt egy egyszerű történet, ez a kirándulás sajnos jódarabig meghatározta az életünket.
Pedig olyan szépen indult.
Az korábban említett Nagy-Galla-túra után pár nappal, október 23-án a kórusunkkal adtunk koncertet, majd a hosszú hétvégére egy nagyobb kirándulást szerveztünk be. Salgótarjáni középponttal szerettük volna két nap alatt letudni a Bányász-körút nevű ~40 km-es túrát, plussz némi kitérőket várakhoz, csúcsokhoz és geoládákhoz. A harmadik napon Bárna központtal szerettük volna a környék három csúcsát felkeresni, ezzel pedig egy szuszra teljesíteni a Karancs-Medves csúcsai nevű mozgalmat. Aztán másképpen alakultak a dolgok.
Pedig szépen kezdődött. 24-én időben indultunk el, a Cserhát völgyeit még a hajnali pára és felhő borította. Szlovák kiruccanásunkhoz hasonlóan a rétsági MOL kútnál álltunk meg először, majd egyhuzamban Salgótarjánig mentünk, ahol a buszpályaudvar mellett elhagytuk az autót és buszra kerekedtünk. Az idő még csípős volt, a busz nem ám a pályaudvarról ment, hanem párszáz méterrel odébb levő megállójából. A 11B járat tömve volt, nemhogy ülni, de még rendesen állni se volt lehetőségünk. Közben elkezdett engedni Enikő zsákjában a víztartály, szépen áztatva mindent, csorogva a padlón. Végre megérkeztünk Salgóbányára, ahol vettünk papírzsebkendőket a szárításhoz és - a helyi boltos szóhasználatával élve - dopping-túrórudit is. Sebaj, csak neikindultunk a hegynek. Első célpont a Boszorkány-kő, amely egy rendkívül impozáns szikla és a Karancs-Medves csúcsai mozgalom (KMCS) része. Az igazoló kódot nem leltük meg, de a hely lenyűgözött. A kilátás pazar, jól indult a nap.
Innen kicsit visszafelé haladva Salgóvárhoz értünk. Először megpihentünk kicsit a vár tövében, fotóztuk a várúrként sétáló cicust. Amilyen lazasággal járkált, valóban ő tűnt a várfalak urának. A következő lépés a helyi
geoláda felkeresése volt, ez is egy sziklafalban bújt meg. Találat után a várba mentünk, ahol megnéztük a panorámát és egy kényelmes kőfotelben ettünk is valamit.
A KMCS kódot feljegyeztük, rácsodálkoztunk az őszi tájra, az előttünk álló útra és neki is veselkedtünk. A P3 jelzésen, szép avaros úton haladtunk, míg a Dornyai fogadóhoz értünk. A felirat szerint építés alatt van és már régen meg kellett volna nyílnia, de ennek nyoma se látszott. Egy hatalmas fa dőlt a tetejére, az ablakok ki-be törve. Szomorú látvány.
Innen az S jelzésen haladtunk, szép helyeken. Egy kis rétről visszafordulva szép kilátást találtunk Salgóvárra, majd egy alagúthoz értünk. Hogy biztonságban átérjünk - mert persze át kell menni - fejlámpát is ragadtunk. A hely különleges, itt történt a nevezetes somosi vonatrablás. A szori részletesen olvasható az itt található
geoláda weboldalán. Kis mászás és kutatás után ez meg is lett (ejnye-bejnye pontatlan koordináták!).
Az alagúton visszamentünk és Somoskőújfalura értünk be.
Kis pihenő, pecsételés a boltban, majd indultunk is tovább a Karancs felé. Útközben kecskéket terelgető közlékeny nénivel találkoztunk, aki megengedte, hogy csináljunk pár jó képet az állatkákról. Innen meredek szakasz jött, többször a határszélen bandukoltunk, le-leültünk a határkőre. A caplatás végén felértünk a Karancsra, vagyis elsőként valamilyen mobil-állomáshoz. Jól mutathattunk, mert az ott levő emberkék csak balra mutattak: "még 200 méter". Mielőtt felértünk, még beszedtünk egy
geoládát, majd megpihentünk a torony tövében.
Velünk együtt egy hangos gyerekcsapat is ott volt, meg akartuk várni, míg ők elmennek. De az 5 gyereknek ez nem akaródzott. Először csak egymás táskáit dobálták le, de mikor előkerült egy kés is, amit hajigáltak, jobbnak láttuk sürgősben távozni. Így a Karancs-kilátó kimaradt, ami miatt kissé morc voltam. A KMCS kód azért meglett.
Innen először lefelé vitt az út, majd a Karancs-kápolnához emelkedett. A hely szépen rendben tartott, érdekes mód teljesen nyitott, nincs semmi elzárva. Innen lefelé mentünk, pár km után, már sötétben értünk a kálváriához. Takaros hely, magasan a város felett. Leszerpentineztünk az úton, lementünk a lépcsőkön és már a szállásunknál is voltunk, ugyanis a Galcsik-fogadóban aludtunk.
Másnap reggeli után autóba ültünk és Rónafalu felé mentünk. Errefelé Salgótarján nem a legszebb arcát mutatta, a gyártelepeket, koszt-kormot még útfelújítások is sziíesítették. Célpontunk az országút és az S turistajelzés kereszteződésében levő kocsma volt, ahol többekkel ellentétben mi csak pecsételtünk. Innen Szilvás-kő felé vettük az irányt. Az út itt is nagyon szép volt, színek, avar mindenütt. A hegyre gyorsan felértünk, közben a tanösvény tábláit is leolvastuk. A csúcsnál szép kilátást kapunk kelet felé. Itt meredek sziklafal van az ember lába alatt, ezért ügyesen korlátot is raktak ide, köszönjük. Sokat fotóztunk, KMCS-kódot írtunk fel és séta tovább délnek. Találkoztunk érdekes sziklaképződményekkel, hasadékokkal, majd leértünk a völgybe, ami effektíve a szomszéd sípálya teteje még. Rögzítettük a turistautak.hu számára a pihenőhely koordinátáit, majd útvonalrögzítéssel a Kis-Szilvás-kő felé vettük az irányt. Keresgéltük egy kicsit, ugráltunk sziklán, de meglett. Az itteni KMCS pont után kicsit odébb Bányász körút pontot is fotóztunk, majd visszasétáltunk az autóhoz.
Innen Rónafaluba mentünk. Nagyon aranyos hely, magasan egy sziklán van, keskeny, kacskaringós utcáival, szép kilátásával egyből megtetszett. A falu szélén raktuk le az autót és némi trackeléssel egybekötött sétát csaptunk. Elmentünk a Zagyva-forráshoz. Szépen foglalt, kikövezett forrás.
Innen a Medves-hotelt érintve és egy szép hurkot leírva visszajutottunk az autóhoz. Ez egy szép darab új szakasz volt a
tuhu-ra, közben fotóztunk szép tájat, traktort. Jól éreztük magunkat. Itt kicsit fájt a bokám, edzőcipőre cseréltem, ami hiba volt. Lefelé jövet a faluban is felmértünk némi utat és Zagyvarónára mentünk.
Itt pecsételtünk egy kocsmában, majd ismét geoláda következett (
GCMEDD). Érdekes hely, a környékbeli bányák meddőhányóit néztük meg. Űrbéli látvány, főleg a délutáni napfényben. Mintha a Marson sétáltunk volna.
Innen nagyobbat autóztunk, a kirándulás során már több alkalommal meglesett somoskői vár volt a célpont. Érdekes hely, mivel a falu még Magyarországon van, de a vár és pártíz méteres körzete már Szlovákia. A belépődíjat (csupán 35 Sk) forintban is fizethettük.
Egészen szép hely, sok dolog megmaradt vagy felújították. Sokat fotóztunk, én pedig megbotlottam és beütöttem a karom. Bár ez lett volna a nap legrosszabb története...
Visszasétálva kihagytuk a bazaltömlést, a láda meglett és némi harang-próba után megintcsak autóban voltunk. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy talán még akad egy kis fény, megpróbáljuk a Salgótarján belterületén levő Baglyas-kő KMCS kódját begyűjteni. Az autót alig 200m-re állítottuk le, fogtuk a lámpát és felsiettünk.
Történetünk itt vett rendkívül éles fordulatot, ugyanis egy rossz lépés után már azon vettem észre magam, hogy gurulok le a hegyoldalon. Az első pár másodperc kiesett, de valószínűleg zuhantam is. Mikor megálltam végre, próbáltam felmérni a dolgot: vérző fej, fájó mellkas, nem mozgó jobb kéz. Enikő látva a helyzetet, egyből a mentőket riasztotta, akik 2-3 perc alatt ott is voltak, de kellett majdnem 10 perc nekik hogy fel tudjanak értem jönni a susnyásba. Összeszedtük a leesett cipőmet és lassan lementünk. A mentő gyorsan a megyei kórházba vitt. A jobb csuklóm elég csúnya S alakot vett fel, helyben ki is húzatták, ami nem túl kellemes élmény. Röntgenek után kiderült, hogy műteni kell. Összefoglalva a történéseket: jobb csuklom szilánkosan ripityára törött, bal kézfejemben a III-as kézközépcsontom eltörött, agyrázkódás, homlokomon hatalmas púp, három vérző vágás, mellkasi zúzódások, három fogamból tört le darab, lábamon kék-zöld foltok és púpok éktelenkedtek. Ez szombaton volt és végül az agyrázkódás első tüneteinek múlása és a megfigyelés után hétfő este kérésemnek megfelelően Vácra szállítottak. Ott is megvizsgáltak, röntgeneztek, majd minkét kezemen új gipsszel átmenetileg hazaengedtek. Keddi egyeztetés után vasárnap feküdtem be, hétfőn történt a több mint három órás műtét, majd csütörtökön engedtek haza. A műtét során a bal kézfejembe titán lemezt kaptam, így nem kellett gipszelni, egészen gyorsan elkezdtem óvatosan használni. Hazaengedés után egeret már tologattam, egy kézzel gépeltem. Jobb kezem egy szép nagy, majdnem T alakú lemezt kapott jó sok csavarral. Ez már nehezebb történet. Műtét hetén szombaton már a kóruskoncerten is énekelhettem, nagyon jó volt. Műtét után egyből tornáztattak, mivel szépen beálltak az ujjaim, egy hétre rá kezdtem a rendszeres fizioterápiát, ahová minden nap van szerencsém járni. Varrataimat kiszedték és kis megtorpanás után az eddigi 9 tornaórának is szép eredménye látszik. Bal kézzel már sok dolgot csinálok és apróságokra a jobb kezem is alkalmas már.
Az út még hosszú, több hónap gyógytorna, fél év múlva fémkivétel következik. A túrázással nem állnék le, hiszen nem a lábam tört el, dehát majd meglátjuk... :)
A kirándulásról sok fotó megnézhető a galériában.
