Tags: geocaching | gps | karancs-medves csúcsai | nógrád megye természetjárója | túra

Hát, ez aztán tényleg nem volt egy egyszerű történet, ez a kirándulás sajnos jódarabig meghatározta az életünket.

Pedig olyan szépen indult.

Az korábban említett Nagy-Galla-túra után pár nappal, október 23-án a kórusunkkal adtunk koncertet, majd a hosszú hétvégére egy nagyobb kirándulást szerveztünk be. Salgótarjáni középponttal szerettük volna két nap alatt letudni a Bányász-körút nevű ~40 km-es túrát, plussz némi kitérőket várakhoz, csúcsokhoz és geoládákhoz. A harmadik napon Bárna központtal szerettük volna a környék három csúcsát felkeresni, ezzel pedig egy szuszra teljesíteni a Karancs-Medves csúcsai nevű mozgalmat. Aztán másképpen alakultak a dolgok.

 

Boszorkány-kő
Pedig szépen kezdődött. 24-én időben indultunk el, a Cserhát völgyeit még a hajnali pára és felhő borította. Szlovák kiruccanásunkhoz hasonlóan a rétsági MOL kútnál álltunk meg először, majd egyhuzamban Salgótarjánig mentünk, ahol a buszpályaudvar mellett elhagytuk az autót és buszra kerekedtünk. Az idő még csípős volt, a busz nem ám a pályaudvarról ment, hanem párszáz méterrel odébb levő megállójából. A 11B járat tömve volt, nemhogy ülni, de még rendesen állni se volt lehetőségünk. Közben elkezdett engedni Enikő zsákjában a víztartály, szépen áztatva mindent, csorogva a padlón. Végre megérkeztünk Salgóbányára, ahol vettünk papírzsebkendőket a szárításhoz és - a helyi boltos szóhasználatával élve - dopping-túrórudit is. Sebaj, csak neikindultunk a hegynek. Első célpont a Boszorkány-kő, amely egy rendkívül impozáns szikla és a Karancs-Medves csúcsai mozgalom (KMCS) része. Az igazoló kódot nem leltük meg, de a hely lenyűgözött. A kilátás pazar, jól indult a nap.

Pihenő a kőfotelben
Innen kicsit visszafelé haladva Salgóvárhoz értünk. Először megpihentünk kicsit a vár tövében, fotóztuk a várúrként sétáló cicust. Amilyen lazasággal járkált, valóban ő tűnt a várfalak urának. A következő lépés a helyi geoláda felkeresése volt, ez is egy sziklafalban bújt meg. Találat után a várba mentünk, ahol megnéztük a panorámát és egy kényelmes kőfotelben ettünk is valamit.
Dornyai fogadó
A KMCS kódot feljegyeztük, rácsodálkoztunk az őszi tájra, az előttünk álló útra és neki is veselkedtünk. A P3 jelzésen, szép avaros úton haladtunk, míg a Dornyai fogadóhoz értünk. A felirat szerint építés alatt van és már régen meg kellett volna nyílnia, de ennek nyoma se látszott. Egy hatalmas fa dőlt a tetejére, az ablakok ki-be törve. Szomorú látvány.

A somosi vonatrablás helyszínén
Innen az S jelzésen haladtunk, szép helyeken. Egy kis rétről visszafordulva szép kilátást találtunk Salgóvárra, majd egy alagúthoz értünk. Hogy biztonságban átérjünk - mert persze át kell menni - fejlámpát is ragadtunk. A hely különleges, itt történt a nevezetes somosi vonatrablás. A szori részletesen olvasható az itt található geoláda weboldalán. Kis mászás és kutatás után ez meg is lett (ejnye-bejnye pontatlan koordináták!).

Az alagúton visszamentünk és Somoskőújfalura értünk be.

Logolás a Karancs geoládájánál
Kis pihenő, pecsételés a boltban, majd indultunk is tovább a Karancs felé. Útközben kecskéket terelgető közlékeny nénivel találkoztunk, aki megengedte, hogy csináljunk pár jó képet az állatkákról. Innen meredek szakasz jött, többször a határszélen bandukoltunk, le-leültünk a határkőre. A caplatás végén felértünk a Karancsra, vagyis elsőként valamilyen mobil-állomáshoz. Jól mutathattunk, mert az ott levő emberkék csak balra mutattak: "még 200 méter". Mielőtt felértünk, még beszedtünk egy geoládát, majd megpihentünk a torony tövében.
Kukucs...
Velünk együtt egy hangos gyerekcsapat is ott volt, meg akartuk várni, míg ők elmennek. De az 5 gyereknek ez nem akaródzott. Először csak egymás táskáit dobálták le, de mikor előkerült egy kés is, amit hajigáltak, jobbnak láttuk sürgősben távozni. Így a Karancs-kilátó kimaradt, ami miatt kissé morc voltam. A KMCS kód azért meglett.

Kápolna
Innen először lefelé vitt az út, majd a Karancs-kápolnához emelkedett. A hely szépen rendben tartott, érdekes mód teljesen nyitott, nincs semmi elzárva. Innen lefelé mentünk, pár km után, már sötétben értünk a kálváriához. Takaros hely, magasan a város felett. Leszerpentineztünk az úton, lementünk a lépcsőkön és már a szállásunknál is voltunk, ugyanis a Galcsik-fogadóban aludtunk.

Kilátás a Szilvás-kőről
Másnap reggeli után autóba ültünk és Rónafalu felé mentünk. Errefelé Salgótarján nem a legszebb arcát mutatta, a gyártelepeket, koszt-kormot még útfelújítások is sziíesítették. Célpontunk az országút és az S turistajelzés kereszteződésében levő kocsma volt, ahol többekkel ellentétben mi csak pecsételtünk. Innen Szilvás-kő felé vettük az irányt. Az út itt is nagyon szép volt, színek, avar mindenütt. A hegyre gyorsan felértünk, közben a tanösvény tábláit is leolvastuk. A csúcsnál szép kilátást kapunk kelet felé. Itt meredek sziklafal van az ember lába alatt, ezért ügyesen korlátot is raktak ide, köszönjük. Sokat fotóztunk, KMCS-kódot írtunk fel és séta tovább délnek. Találkoztunk érdekes sziklaképződményekkel, hasadékokkal, majd leértünk a völgybe, ami effektíve a szomszéd sípálya teteje még. Rögzítettük a turistautak.hu számára a pihenőhely koordinátáit, majd útvonalrögzítéssel a Kis-Szilvás-kő felé vettük az irányt. Keresgéltük egy kicsit, ugráltunk sziklán, de meglett. Az itteni KMCS pont után kicsit odébb Bányász körút pontot is fotóztunk, majd visszasétáltunk az autóhoz.

Zagyva-forrás
Innen Rónafaluba mentünk. Nagyon aranyos hely, magasan egy sziklán van, keskeny, kacskaringós utcáival, szép kilátásával egyből megtetszett. A falu szélén raktuk le az autót és némi trackeléssel egybekötött sétát csaptunk. Elmentünk a Zagyva-forráshoz. Szépen foglalt, kikövezett forrás.
Traktor
Innen a Medves-hotelt érintve és egy szép hurkot leírva visszajutottunk az autóhoz. Ez egy szép darab új szakasz volt a tuhu-ra, közben fotóztunk szép tájat, traktort. Jól éreztük magunkat. Itt kicsit fájt a bokám, edzőcipőre cseréltem, ami hiba volt. Lefelé jövet a faluban is felmértünk némi utat és Zagyvarónára mentünk.
Meddőhányók
Itt pecsételtünk egy kocsmában, majd ismét geoláda következett (GCMEDD). Érdekes hely, a környékbeli bányák meddőhányóit néztük meg. Űrbéli látvány, főleg a délutáni napfényben. Mintha a Marson sétáltunk volna.

Innen nagyobbat autóztunk, a kirándulás során már több alkalommal meglesett somoskői vár volt a célpont. Érdekes hely, mivel a falu még Magyarországon van, de a vár és pártíz méteres körzete már Szlovákia. A belépődíjat (csupán 35 Sk) forintban is fizethettük.

Somoskő vára
Egészen szép hely, sok dolog megmaradt vagy felújították. Sokat fotóztunk, én pedig megbotlottam és beütöttem a karom. Bár ez lett volna a nap legrosszabb története...

Visszasétálva kihagytuk a bazaltömlést, a láda meglett és némi harang-próba után megintcsak autóban voltunk. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy talán még akad egy kis fény, megpróbáljuk a Salgótarján belterületén levő Baglyas-kő KMCS kódját begyűjteni. Az autót alig 200m-re állítottuk le, fogtuk a lámpát és felsiettünk.

Történetünk itt vett rendkívül éles fordulatot, ugyanis egy rossz lépés után már azon vettem észre magam, hogy gurulok le a hegyoldalon. Az első pár másodperc kiesett, de valószínűleg zuhantam is. Mikor megálltam végre, próbáltam felmérni a dolgot: vérző fej, fájó mellkas, nem mozgó jobb kéz. Enikő látva a helyzetet, egyből a mentőket riasztotta, akik 2-3 perc alatt ott is voltak, de kellett majdnem 10 perc nekik hogy fel tudjanak értem jönni a susnyásba. Összeszedtük a leesett cipőmet és lassan lementünk. A mentő gyorsan a megyei kórházba vitt. A jobb csuklóm elég csúnya S alakot vett fel, helyben ki is húzatták, ami nem túl kellemes élmény. Röntgenek után kiderült, hogy műteni kell. Összefoglalva a történéseket: jobb csuklom szilánkosan ripityára törött, bal kézfejemben a III-as kézközépcsontom eltörött, agyrázkódás, homlokomon hatalmas púp, három vérző vágás, mellkasi zúzódások, három fogamból tört le darab, lábamon kék-zöld foltok és púpok éktelenkedtek. Ez szombaton volt és végül az agyrázkódás első tüneteinek múlása és a megfigyelés után hétfő este kérésemnek megfelelően Vácra szállítottak. Ott is megvizsgáltak, röntgeneztek, majd minkét kezemen új gipsszel átmenetileg hazaengedtek. Keddi egyeztetés után vasárnap feküdtem be, hétfőn történt a több mint három órás műtét, majd csütörtökön engedtek haza. A műtét során a bal kézfejembe titán lemezt kaptam, így nem kellett gipszelni, egészen gyorsan elkezdtem óvatosan használni. Hazaengedés után egeret már tologattam, egy kézzel gépeltem. Jobb kezem egy szép nagy, majdnem T alakú lemezt kapott jó sok csavarral. Ez már nehezebb történet. Műtét hetén szombaton már a kóruskoncerten is énekelhettem, nagyon jó volt. Műtét után egyből tornáztattak, mivel szépen beálltak az ujjaim, egy hétre rá kezdtem a rendszeres fizioterápiát, ahová minden nap van szerencsém járni. Varrataimat kiszedték és kis megtorpanás után az eddigi 9 tornaórának is szép eredménye látszik. Bal kézzel már sok dolgot csinálok és apróságokra a jobb kezem is alkalmas már.

Az út még hosszú, több hónap gyógytorna, fél év múlva fémkivétel következik. A túrázással nem állnék le, hiszen nem a lábam tört el, dehát majd meglátjuk... :)

 

A kirándulásról sok fotó megnézhető a galériában.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés