Tags: börzsönyi kék | geocaching | túra

Az elmúlt napokban nem tettünk nagy túrát, csupán egy éjszakai sétánk és útfelmérésünk volt a turistautak.hu számára Kismaros környékén. Most viszont úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Nagy-Gallát, ugyanis a BTHE szervezésében ezen a napon került sor a "Fel a Nagy-Gallára" jelvényszerző túrára.

 

Már a kiíírás is érdekes volt, mivel tetszőlegesen választható kiinduló és célponttal kellett felmenni a hegyre. Legközelebb talán Márianosztráról volt, de mi kicsit keményebb útvonalat tűztünk ki magunk elé. Szintén a BTHE szervezésében üzemel a Börzsönyi Kék nevű túra, aminek az utolsó harmadát kívántuk megtenni Nagybörzsöny - Szob útvonalon.

 

Őszi Börzsöny
Ezen tervünk teljesítéséhez végülis hajnali öt után keltünk és 5:40-kor már autóban is ültünk. Nagymaroson megálltunk a MOL benzinkútnál, még meg is kellett várni, hogy kinyisson :) Végülis időben érkeztünk Szobra, ahol az első nagybörzsönyi buszra kászálódtunk fel. Menet közben ért a hajnal, mire felértünk a faluba, egészen kivilágosodott. Gyors pecsételés és csokivásárlás a Börzsöny Vendéglőben, majd nekilódultunk felfelé a falu utcáin. Nagyon aranyos falucska, tetszik a Bányász-templom, az érdekes házak, szűk utcácskák. Kis forgolódás után kiértünk a településről, mezőn-erdőben haladtunk tovább. A Börzsöny a legszebb őszi arcát mutatta. Mindenhol avar, meredély, szép utak. Sohasem tudunk betelni vele...

 

Közeleg a napfény
Meglepetésként ért, hogy egyszercsak aszfaltutat értünk. Takaros másfél autónyi út, avar csak a szélén. Ezen haladtunk elég sokat, ahogyan szerpentinezett felfelé. Itt találkoztunk a napfelkeltével is, gyakorlatilag belegyalogoltunk a fénybe.

 

Az újonnan vásárolt lélegzős póló és pulóver megtette a hatását, nem éreztük kellemetlenül magunkat, a hátunk akkor sem fázott, ha levettük a táskát.

 

Koppány-nyereg
Az kék hamarosan letért az aszfaltról és egy sáros úton felfelé kaptattunk. Nem is kellett nagyon sokat, mert hamarosan megérkeztünk a Koppány-nyeregbe. Nagyon hangulatos hely, szép táblák, jó állapotú padok és asztal, kerítésen átvezető kislétra, napsütés, minden ami kell. Elemózsiás csomagunkat itt bontottuk meg, vettünk magunkhoz némi táplálékot.

 

Kilátás a Nagy-Galláról
A kerítésen átkelve egy szűkebb, füvesebb, vizesebb, meredekebb, csúszósabb szakasz jött. Nem tartott sokáig, gyorsan kiértünk megint egy szélesebb erdészeti útra, amin már egészen a Nagy-Galla alá érkeztünk. A leírások valami szörnyű dologként festették le a K3 csúcsutat, így kicsit rápihentünk és meg-megállva sétáltunk fel. Szerintünk nem olyan szörnyű, a Börzsönyben is több helyen jártunk, ami lihegtetőbb (lásd pl Pogányvár vagy Pap-hegy). Fent nagy volt s sürgés-forgás, elig lehetett helyet találni. A kilátás valóban pazar, bár a Duna felé párás volt a levegő erősen. A fejenként 400 Ft-os díjért nagyon sok dolgot kaptunk, pl kitűző, emléklap, programnaptár, alma, csoki, tea, forralt bor, stb. Csevegtünk kicsit, de mivel időre kellett leérni, továbbszaladtunk. A csúcsról lefelé jőve még felleltük a pár méterre levő GCgall geoládát is, majd lebotorkáltunk és Szob felé vettük az irányt. Sok emberrel találkoztunk fölfelé, például olyan családdal is, ahol három gyerek is volt. Egy egyedül sétálós, egy kézenfogva sétálós és egy apukán csüngős. Idősek-fiatalok meneteltek fölfelé, jó volt látni.

 

Innen még jobban szaporáztuk a lépteinket, hiszen több mint fél órás lemaradásban voltunk az eredetileg tervezett itinerhez képest, bár az nem számolta bele a csúcson való tartózkodást. Gyorsan leértünk a márianosztrai műútig, ahol a kék jelzés egy darabon nem arra ment, amerre a GPS mutatta, ezt trackeltük, rögzítettük. Utána is érdeklődök az illetékeseknek és ha valóban így van, be is rajzolom.

 

Sukola-kereszt
Kis műúton séta után átkeltünk a vsúton és ismét erdőben gyalogoltunk tovább. Itt már kezdtünk kicsit fáradni, de nem is annyira a lábunk, mint a talpunk. Egy kicsit füvesebb szakasz után egy tanya mellett vonultunk el, majd elértük a Sukola-keresztet, ami ma már kevésbé kereszt alakú.

 

Bánya
Innen már eléggé eseménytelen utunk volt, azt leszámítva, hogy a Szobig tartó útvonal elég köves és méginkább talptörő volt, ami után még egy jó darab aszfalt is következett. Az utolsó pár km-en behoztuk a hegyen töltött fél órás késést és az itiner szerinti időpontban érkeztünk meg, összesen mintegy 20 km séta után. Gyors pecsét a vasútállomáson, cipőcsere és már húztunk is hazafelé.

 

Köszönjük a lehetőséget a BTHE-nek, nagyon jól éreztük magunkat jövőre is megyünk a csúcsokra ;)

 

Fotók a galériában.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés