Tags: börzsöny csúcsai | gps | túra | túramozgalom | várak a börzsönyben

Sajnos a szeptemberünk nagyon sűrűre sikeredett, így pár rövid sétánál többet nem sikerült megtennünk kirándulásügyileg. Már nagyon szerettük volna a Börzsöny várai túramozgalom nyakára hágni és már csak kettő állomás volt hátra, mégpedig a Pléska-szikla és a Felsőtamásvár-bérc. A kettő egészen közel van egymáshoz, adja magát a közös levadászat.
Autóval indultunk neki délután, amit a Feketevölgy panziónál tettünk le. A Z4 jelzésen indultunk a hegy felé. Egy-két helyen nekem nem volt egyértelmű a felfestés, például a patakocskán való átkelést is benéztem. Az út itt egészen szép, kis szurdok mellett halad, majd szépen emelkedve haald felfelé. A túrázástól elszokott lábaink egyből jelezték, hogy megvannak, de jól esett végre. Egészen a Z-Z4 kereszteződésig hatoltunk fel. Itt a térképen a Z jelzéssel párhuzamosan halad egy út, ezt akartuk megtalálni. Rövid tanakodás után nem kerültünk, hanem egy félig-meddig kitaposott ösvényen toronyiránt caplattunk fel. Nem hosszú, de izmosító szakasz. A fenti út elég széles, bár az utóbbi időben valószínűleg kevéssé használják, mert dél felé továbbhaladva csupa indás-szúrós növénnyel találjuk szembe magunkat. Nem is bírtuk nagyon sokáig, az út mellett haladó párhuzamos csapásra tértünk át. Az út egy idő után eltűnik, így egy darabig megint off-road toronyiránt mentünk felfelé a meredeken. A tetőn megpihentünk, itt már szép kilátás is fogadott. Sokáig nem időztünk, mert az idő szorított. Itt jutott eszembe az egész túra egyik legjobb gondolata, miszerint a táskában van a kamáslink. A sok szeder és egyéb indával való küzdelemben legyőzhetetlen fegyvernek bizonyult. Az út szépen lassan keletnek fordult, leginkább fák, bokrok között haladt, szélén sok és érett szeder volt. Időről időre megálltunk ezeknél egy kis pihenőt beiktatva. Egyszercsak egyik pillanatról a másikra eltűntek ezek, helyette nagyon szép kilátás fogadott: már a Miklós-tető tövében jártunk. Innen délre vettük az irányt, felsétáltunk a hegyre. A kilátás a hegyoldalból tényleg szép volt. A csúcson meglett a "Börzsöny csúcsai" mozgalom kérdésére is a válasz és egyből indultunk is lefelé. Az út megint keletnek tartott, itt mégtöbb szeder volt, mint előtte. A turistautak.hu térképeit követve egy dombtetőn bizonytalannak tűnő csapáson indultunk északnak, a Pléska-szikla felé. Az út hol látszódott, hol nem, de azért odaértünk. A hely a Börzsöny várai túramozgalom része, de mellette geoládát (GCPLES) is rejt. Itt elég sokat elidőztünk, de még a telefonos segítség (ismétcsak Vagdalthús kollégának köszönet) ellenére sem lett meg. Az idő egyre jobban szorított, így tovább kellett mennünk. Körbenézve egy utat találtunk kelet felé, pont arra, amerre a Felsőtamásvár-bérc is volt. Mivel nem akartunk sötétben hegyet mászni, úgy döntöttün, hogy nekivágunk, hátha vezet keresztbe valami ösvény. Az út hamarosan északnak fordult, de mivel az utolsó várat már nagyon akaruk, mi toronyiránt gondoltunk átkelni a völgyön. Nem jó ötlet, senkinek nem ajánlom!! Nagy nehezen mégis sikerült, de nagyon sok energiába és időbe telt. A völgy túloldalán széles erdészeti útra bukkantunk, amit nem jelzett a GPS. Ezen kicsit tovább sétáltunk, majd megintcsak toronyiránt fel a bércre. Ez is eltartott egy darabig - nem is szeretem a ilyen offroadolásokat. A csúcson nagyon örültünk az utolsó kódnak és a szendvics mellé a bekészített kétdecis dobozos pezsgőt is felbontottuk.
Mivel már a nap majdnem lebuktt a hegyek mögött, nem kíséreltünk új utat keresni, ugyanazon az útvonalon ereszkedtünk vissza, ahol jöttünk. A fák között ár bizony elkélt a fejlámpa-elemlámpa. Visszaértünk az útra, ami tippjeink szerint a Dosnya-munkásszálláshoz visz, de mi lefelé ereszkedtünk rajta. Nem is tartott sokáig és leértünk a nagyon jó minőségű dózerútra. Néhány közút is megirigyelné a minőségét :) Ekkor már hatalmasan látszódott a hold és a csillagok fölöttünk. Innen már gyorsan haldtunk. Leértünk a Királyházára vezető műútig és azon caplattunk tovább. Ahhoz képest, hogy behajtani tilos, még ilyenkor is egészen sok autóval találkoztunk és ebből csak egy volt erdészeti. A bőrzsönyi főalappontnál a panzió felé fordultunk és még egy utolsó nekiveselkedéssel a kisvasút nyomvonala mellett sétálva odaértünk.
Szép kirándulás volt, a ládamegtalálásunkat jóváhagyták, begyűjtöttünk egy csúcskódot, befejeztünk egy túramozgalmat.
Hazafelé Kismaroson előrendeltünk két adag tésztát a pizzériában és kellemesen elpunnyadva még egy filmet is megnéztünk este.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés