Tags: geocaching | magas-tátra | tátra | túra

Idén úgy döntött a családi kupaktanács, hogy megismerkedünk végre a híres-neves Magas-Tátrával. A 20-i ünnepeket az előtte levő hétvégével összekötve 15-20 között jártunk arrafelé, az alábbiakban egy rövidke beszámoló következik az útról.


ELSŐ NAP - Az odaút

15-én, pénteken indultunk útnak. Nem vettük sietősre a figurát, igyekeztünk aludni is előtte egy jót. A rétsági MOL kútnál vettünk egy kétnyelvű településnevekkel ellátott Szlovákia térképet (a GPS és a PDA mellé Smile), a határt Balassagyarmatnál léptük át. Itt beszereztünk egy autópálya matricát és tovább robogtunk észak felé. Első megállónk Kékkő (Modrý Kameň) vára volt. Itt nem időztünk sokat, nem is mentünk be, mert nem akartunk még fizetni. Pár fotó és hűsölés után ismét útrakeltünk, következő megálló Bozók (Bzovík) vára volt. Itt többet töltöttünk, bár elég meleg lett az idő. A vár a falu mellett van, szabadon bejárható, egészen használható állapotban. Látszik, hogy elkezdték a felújítást, de végül abbamaradt. A sarokbástyákra fel lehet menni, a várfalon is lehet sétálni. Kifejezetten tetszettek a vaskos bástyák széles lőrései. Itt találtuk meg az első Szlovákiában elhelyezett geoládánkat (GCBOZO). Itt már 13 óra is elmúlt, úgyhogy sietősebbre vettük a figurát. A következő megálló  a Dobronyai vár (Dobrá niva), majd Zólyom (Zvolen) volt, ahol a várba csak bekukkantottunk, illetve körbesétáltuk. Itt is találkoztunk egy geocaching.com-os mikroládával is. Nagyon érdekes volt a várhoz közeli parkban elhelyezett páncélozott vonat, csináltunk is pár fotót róla. Innen kellemesen gyors úton Besztercebányára (Banská Bystrica) értünk, ahol csak a helyi TESCO-t kerestük fel bevásárlás céljából, majd legközelebb Rózsahegyen (Ružomberok) álltunk meg. A városba bevezető út melletti sziklatetőn egy ágyú áll. Elvileg van itt egy geoláda is, de végül csak az ágyút néztük meg. Itt ráfordultunk a kelet felé vezető autópályára és már közeledtünk erősen a szállás és a Tátra felé. Eléggé felhős volt az időnk, a hegyek nem akarták megmutatni magukat. Ha láttunk valamit már belőlük, egyből azt gondoltuk, hogy na, ez mr valami. És egyszercsak kibukkant előttünk a felhőből a Krivan csúcsa. Azt hittem elfelejtek vezetni. Smile Nagyon szép volt. Végül elértünk a szállásunkra Tátracsorbára (Tatranská Štrba), de mielőtt elfoglaltuk volna, felcsorogtunk Csorbatóig (Štrbské Pleso), hogy rálássunk közelebbről a hegyekre.

Innen visszaereszkedtünk a kempingbe, ahol bejelentkeztünk. A segítőkész hölgytől elsőnek azt próbáltam megtudakolni, hogy valamiféle közös nyelven (angol, német, magyar) tudunk-e kommunikálni, mivel a szlovákhoz nem nagyon értek. A válasz a következő volt: "inglis, litöl". Belső szlengben ezután ez lett a hölgy beceneve Smile. Az öt éjszakáért két személyre 1.530 Sk-t fizettünk, azaz ~12.000 Ft-ot. Jómagam szerény angoltudásával végülis meg tudtuk oldani a helyzetet és elfoglaltuk a helyünket. Mint kiderült, mindkét sátorszomszédunk magyar volt, az egyiktől sok jótanácsot kaptunk.

A kempingről: A település északi részén, a Csorbató felé vezető út mellett van, vasútállomás és fogaskerekű végállomása (a kettő egyben van) ~10 perc gyalog. A sátorhelyek mellett van lehetőség lakókocsik használatára, természetesen van áram is, amit akár sátorhoz is lehet kérni. 16 faház is van, amik négy személyesek. Van egy étterme beltéri és kültéri asztalokkal, biliárdozási lehetőséggel. A 8 órás nyitástól az éjféli zárásig folyamatosan valamelyik szlovák zenei rádió szól, de a dombon lévő sátoroknál ez alig hallatszik. Van konyha (hűtő, mosogató, mikró, vízforraló, asztalok), WC-zuhanyzó, kültéri sütögetőhely, tűzrakóhelyek. A melegvízellátottság a "bentlakók" számától függ, első napon viszonylag sokan voltak, nekünk nem jutott melegvíz. Általában 6-8 között tűnik el az utolsó csepp, de volt hogy fél kilenckor is zuhanyoztunk még. WC papírt napi 2 alkalommal tesznek ki. Autóért nem kellett külön fizetni, ha legalább 5 éjszakát vásárol az ember, akkor kedvezmény van.

Szóval felvertük a sátrat és aludni tértünk.

 

MÁSODIK NAP - Az esőnap

Neten olvastuk, hogy a szombat esős lesz és bár a reggel nem így indult - nagyon szép, tiszta reggelre ébredtünk - hittünk az egybehangzó jelentéseknek és esőprogramot szerveztünk. Kempingasztalos reggelizés után nekivágtunk az útnak. Felautóztunk Csorbató felé, majd a Tátra alatt végigfutó úton egészen a keleti részen levő Bélai-barlangig jutottunk. A hegy lábánál levő parkolónál a díjbeszedő kolléga magyarul köszönt és mondta el a dolgokat, ez így egyszerűbb volt. Parkolás után felcaplattunk a barlang bejáratához, ami mintegy 1 km távolságra és 120m szintre van a megállóhelytől. Fent viszonylag sokan voltak, az első turnusba nem is fértünk be, de a másodikat 10 perccel később elindították. Maga a barlang érdekes és szép. Kb egy órát töltöttünk bent. A hőmérséklet 5 fok, a túra hossza 1.37km és a barlangon belül 112 m-es szintkülönbséget kell legyőzni 866 lépcsőfokkal. Az idegenvezetés Szlovákul zajlott, bár nagyon sok lengyel is volt. Elvileg lenne magyar is, de legalább 10 fő kell hozzá, így egy papírkát kaptunk a legfontosabb tudnivalókkal. A szép cseppkövek, belső tavak nagyon érdekesek voltak, érdemes volt bemenni. Mikor kijöttünk, akkor láttok, hogy tényleg nagyon sokan várnak kint, nagyon hosszú volt a sor.

Miután lesétáltunk, úgy döntöttünk, hogy átruccanunk Lengyelországba, megnézzük milyen Zakopane. A határ környéki hegyekben eleredt az eső és olyan felhőben autóztunk, hogy tényleg az orrunkig sem láttunk. A lengyel oldalon egy jókora dugóba futottunk, amiben vagy egy órát araszoltunk. Jól éreztük magunkat, csak éhesek lettünk, de legalább megcsodáltuk a nagyon szép faházakat. Zakopane felé - ha lehet - még nagyobb dugó volt, tényleg rengetegen voltak, valami ünnep lehetett, vagy csak sima szombat? Mivel nem váltottunk pénzt, valami olyan helyen akartunk enni, ahol lehet kártyával fizetni. Végülis addig-addig araszoltunk, míg megelégelve a sort és az esőt, befordultunk egy útmenti McDonaldsba. Itt - köszönhetően a kb 2-3 szóban kimerülő lengyel tudásomnak - sikerült egy rákos szendvicset rendelnem, pedig nem is szeretem. Végülis nem volt rossz. Ebéd után már kedvezőbb volt az autómennyiség, így elindultunk befelé. Mivel parkolásra se volt nálunk pénz, csak átrohantunk a városon, majd egy kisebb hegyi úton tértünk vissza Szlovákiába. Hazafelé begurultunk a poprádi Tesco-ba, ahova még visszatértünk párszor Smile. Az itteni kávézóban van lehetőség internethasználatra, így emaileztünk haza is. Itt már egészen jó volt az idő, bár a Tátra még teljesen felhőben volt. Pedig a kettő max 20 km-re van egymástól. Innen hazamentünk , és bevackolódtunk a sátorba. Okulva abból, hogy a kempingezők már hajnalban keltek, felhasználtuk az elvitt füldugókat, amik nagyon bejöttek.

 

HARMADIK NAP - A hegyen

Alapvetően egy komolyabb túrát terveztük be magunknak, ez a Lorenz-hágó (Bystré sedlo) volt. Reggel a 6:48-as fogaskerekűvel indultunk útnak, ami 120 koronáért retúrban elrepített a tóhoz. Ekkor még egészen tűrhető volt a népsűrűség. A tónál fotóztunk egy kicsit és nekiindultunk. az 1355 méteres magasságról. Szép időnk volt, egészen addig, amíg rá nem léptünk a turistaútra, amikoris elkezdtek gyülekezni a felhők. Maga az út nagyon szép volt, mindenhol kövek, gyökerek és a magyar szem számára szokatlan sűrű, tömött fenyvesek. Ahogyan haladtunk felfelé, teljesen beborított minket a felhő, így nem láttuk, hogy micsoda völgyben haladunk, csak néha-néha elképzelni tudtuk. A fenyves lassanként átment törpefenyőbe, egyre több lett a szikla. Hegyi patakok zúgtak mellettünk, nagyon tetszetős volt. Lassanként elértük az útvonalon levő magyar geoládát (GCSTRB), amihez kellett némi sziklaugrálást is csapni. Innen felsétáltunk a vízeséshez, aminél már nagyon sűrű volt a terep, egy komplett iskoláscsapat is volt itt. A felhőket pár perc alatt kifújta a szél és nagyon szép panorámánk lett a vízesésre és alatta levő tóra.
Télen eddig lehet jönni, itt vissza kell fordulni. Az út innen egyirányú, aminek a későbbiekben lesz jelentősége. Itt pihentünk egy kört, evés-ivás, megvártuk, míg apad a népesség és továbbindultunk. Az út egy kicsit meredekebbre vált és felmegy a vízesés tetejéhez, ahol egy kicsiny láncos biztosításos szakaszt is találtunk. Innen már határozottan sziklásabbra vált a terep, a sűrű felhőktől még mindig csak a néha kibukkanó csúcsokra tudunk csodálkozni. A hatalmas köveken ugrálva hol laposabban, hol meredekebben haladtunk, megtaláltuk egy légikatasztrófa nyomait is. A következő nagyobb pihenő 2.000 m körül volt, innen következett az út legmeredekebb felfelé menő szakasza a hágóhoz. Amikor kibukkant a felhők közül, láttuk, hogy a hágónál szabályos sor alakult ki, köszönhetően a népsűrűségnek és annak, hogy néhányan szembe is jöttek. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy feljöttek libegővel a Szoliszkó menedékházhoz és onnan kevesebb emelkedéssel lehet eljutni a hágóhoz. A felfelé úton szépen lassan haladtunk, sokat fotóztunk. Fent találtunk némi jeges havat is, egy mini hóember is készült. Maga a hágó némi láncos biztosítással elérhető, egyáltalán nem veszélyes. Eddig már majdnem ezer méteres szintemelkedésünk volt. Átkelve a keskeny kőrésen megint némi fotózás a Furkota-völgyre, és nekivágtunk a lefelé útnak. Itt - ha lehet ilyet mondani - még durvább volt a felhő, még akkor is alig láttuk a tavakat, amikor mellette mentünk. Így fotó sem készült lefelé. Az út végig sziklás, kemény terep, nagyokat kell lépni. Hideg, csúnya idő volt, egy kicsit a hangulatra is rátelepedett. Nem tudtuk, hogy mikor indul az utolsó lanovka, így kettéváltunk. Előresietve kiderült, hogy fölösleges az aggodalom, 18 óráig járt. A völgyben lefelé vezető sárga útról leágazó kék jelzés kb 100m-es szintemelkedéssel visz a Szoliszkó menedékházhoz, ahol kicsit feltöltődtünk energiával, majd lelanovkáztunk. Lefelé megint a fogaskerekűvel mentünk, este pedig nem volt gond az elalvással Wink

 

NEGYEDIK NAP - Strandolás

Megfáradt végtagjainkat vízben akartuk kiáztatni, így egy nagy alvás és Tesco bevásárlás után a poprádi Aquacity-ben kötöttünk ki. A belépő nem volt kevés pénz, de végül az egész napos thermal packet mellett döntöttünk és nem bántuk meg. A hely egészen magas színvonalú, sok medence, csúszda, termálvíz kényezteti az embert. A belső nagyteremben este lézershow is van, de azt nem vártuk meg. Viszont egészen szép élmény a termálvizes pezsgőfürdőben ülni, miközben a hatalmas üvegfalon át a Tátra csúcsai tárulnak az ember elé. Végülis 6 órányit voltunk bent, nagyon kellemes volt.

 

ÖTÖDIK NAP - Séta a hegyekben

Erősen gondolkoztunk, hogy mit csináljunk aznap, végül abban maradtunk, hogy elindulunk az egyik hegyi úton, és jutunk ameddig jutunk. Autóval ismét a már ismerős Tátra-alatti utat választottuk. Egy helyen megálltunk fotózni, itt vettük észre, hogy a nagy pakolászásban a bakancsom a kempingben maradt. Nosza visszafordulás, kb 20km autókázás és meg is találtuk a kemping parkolójában, az üres autóhely mellett leállítva. Megint nekiiramodtunk, most más úton. A 18-as főúton Poprád felé haladtunk, majd Gerlachfalva (Gerlachov) felé kanyarodtunk. Itt az út mellett sok tehenet is találtunk, ami ideális fotótémát biztosított a most felhőmentes magashegységgel. Innen Ótátrafüred (Starý Smokovec) volt a célpont, ahol leraktuk az autót és a sikló felé indultunk. Gyanítottuk, hogy sokan lesznek, parkolót többszáz méterre kaptunk. A siklónál nagyon nagy volt a tumultus. Felfelé teljesen megtelt a jármű, ami elég drága a menetidejéhez képest. Fent lefotóztuk a gépházat és a csúcsokat, majd lecsorogtunk a vízesésekhez. Az emberáradat hatalmas volt, reménykedtünk, hogy csak a vízesésekig jönnek. A zuhatagok tényleg nagyon pazarok, érdemes oda ellátogatni. Haladtunk felfelé és elértük a Rainer menedékházat, ami a Tátra első menedékháza volt. Itt akkora tömeg volt, hogy gyorsan tovább is álltunk. A természetben a magányt jobban szeretjük, így egyre kevésbé volt kedvünk gyalogolni, így amikor már oda-vissza tömött sorokban álltak az emberek és egy megállás után nem akkor indultunk el amikor akartunk, hanem amikor be tudtunk sorolni, úgy döntöttünk, hogy ebből elég. Visszafordultunk. Lent a menedékháznál most valamivel kevesebben voltak, így be tudtunk nézni. Bent egy teherhordó kiállítás volt, egészen emberfeletti, ahogy ezek a sherpák felcipelik a cuccokat a magashegyekbe. Innen nagyon kényelmesen visszacsorogtunk a siklóhoz, a következővel lementünk. Ótátrafüreden váltottunk egy jegyet a tátrai villamosra, hogy ezt is lássuk. A tömeg megint hatalmas volt. Csorbatónál fordultunk és a következővel már jöttünk is vissza, autóba vágtuk magunkat és némi Tesco látogatás után megint a szálláson kötöttünk ki. Az étteremben ettünk egy adag halusky-t (80Sk) és egy pohár Kozelt (15 Sk).

 

HATODIK NAP - Hazafelé

Erősen gondolkoztunk rajta, hogy az utolsó nap még elsétálunk a Poprádi-tóhoz, de végül nem tettük. Immár gyakorlati tapasztalat, hogy a Tátrában túrázni indulni reggel 5-6 vagy maximum 7 órás indulással lehet, később a tömeg miatt nincs értelme. Így inkább aludtunk egyet és hazaindultunk.

Hazafelé a már ismert út helyett az Alacsony-Tátrán keltünk át. Nagyon szép környék, szép falvakat, tavakat láttunk, egészen biztosan visszatérünk ide egy-egy túrára.

Magyarországra Ipolytarnócnál léptünk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felkeressük az ipolytarnóci ősfenyő kiállítást és az ottani geoládát (GCOsFe). A fogadóépület nagyon kulturált, európai, de onnan még 700 m a vezetett túra kiindulópontja. Szerintem nagyon megérte az árát, sok érdekeset láttunk, az idegenvezetés is remek volt.

Innen már nem maradt más, minthogy hazatérjünk.

 

Összességében egy nagyon jó kirándulást tettünk, már tervezzük a visszautat.

Majdnem 300 fotó megtekinthető az útról a galériában.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés